Mindehhez képest némi meglepetésre gyors gólváltással kezdték a csapatok a mérkőzést, ám mielőtt a Szpari-hívők elbízhatták volna magukat, Vincze és Bulath találataival megkezdte a tervezett elszakadást együttesünk a házigazdáktól. Igen ám, de elég volt három kihagyott ziccer, meg a tetejébe egy eladott labda, s a 8. perc végén már hazai előnyt mutatott az eredményjelző (4-3).
Tegyük gyorsan hozzá: először és utoljára. A három Spartacus-gólra szintén hárommal válaszoltak a mieink, s ugyan elég sok volt a hiba mindkét gárda játékában, a félidő derekáig könnyedén tartották egy-kétgólos vezetésüket Ferlingék. A folytatásra viszont összekapta védekezését Kiss Szilárd együttese, s a megszerzett labdákból sikerült könnyű találatokat elérni, így a 20. percre gyakorlatilag el is dőlt a találkozó (7-13).
A félidőből hátralévő időben hiába próbáltak meg mindent a vendéglátók a felzárkózás reményében, Kindl, Mehlmann és Borbás találataival tartotta biztos előnyét a Dunaferr, s végül hatgólos előnnyel vonulhatott a pihenőre együttesünk (9-15).

Lazítani is lehetett

A második játékrészt is úgy kezdték Mehlmannék, ahogyan az a kézilabda nagykönyvében szerepel: öt perc alatt ötször mattolták az első félidőben jól védő Lengyel kapust, s mivel a házigazdák csak egyszer találtak Sirina kapujába, hamar megvolt a tíz közte (10-20). A mérkőzés ekkor dőlt el véglegesen, s tisztában volt ezzel mindkét csapat, így a hátralévő huszonöt percben már semmi izgalom nem akadt.
Kiss Szilárd és Laurencz László is pályára küldte minden játékosát, de a különbség így sem csökkent a csapatok között. A házigazdák ugyan olykor-olykor felkapaszkodtak nyolc gólra (20-28), de a fellángolásuknak hol Radulovics, hol GÁSPÁR vetett véget, így a mérkőzés végére újra tíz fölé nőtt a két gárda közti különbség – amely hű tükre a csapatok teljesítménye és játéktudása közötti különbségnek (21-32).

A mi Gabónk ehhez a győzelemhez a védekezés mellett 3 gyönyörű góllal járult hozzá.

/Forrás:Dunaferrhandball.com)