Jó eredmény, akár a győzelem megszerzésének reményében utazott el Norvégiába pénteken a Dunaferr NK női kézilabda-csapata: csapatunkra nehéz feladat várt a KEK negyeddöntőjének első mérkőzésén. A Gjerpen elleni csata azért sem ígérkezett könnyűnek, mert ellenfelünk jó, erős csapatot alkot, s az is figyelmeztető lehetett, hogy az előző fordulóban játszi könnyedséggel intézte el a bajnokságban mieinket legyőző Vác együttesét. (Az ellenfél egyébként jelenleg negyedik a Larvik vezette norvég bajnoki tabellán, de dobogós helyre tör és középtávú tervei szerint szeretné elhódítani a norvég bajnoki címet is - úgy 2007/2008-ra.)

Rémisztő kezdés, hullámzó folytatás

2007 persze még messze van, ezzel együtt a hazaiak keménységéről szóló hírek nem voltak túlzóak: úgy kezdődött a találkozó a Dunaferr számára, mint egy igazi rémálom. Egyrészt rögtön az első támadásból megszerezték a vezetést a vendéglátók, s ugyan Bulath erre még válaszolni tudott, a következő periódusban nem volt köszönet: tíz percig csak egy csapat volt a pályán, s azok nem a mieink voltak.
A házigazdák, Löke, Zamorska és Sother vezérletével 7-1-re nyerték az említett időszakot, miközben a mieink hibát-hibára halmoztak, a 12. perc derekán már hat góllal vezetett Leif Gautestad együttese (8-2). Lassan azért magukhoz tértek a kezdeti sokkból a piros-fehérek, s Mehlmann, Kindl, valamint Vincze góljaival sikerült is felzárkózniuk három fára sőt, a 16. percben újra teljesen nyílt volt a meccs (9-7).
Igen ám, de az újvárosi feltámadásra szinte azonnal volt válasza a norvégoknak, akik kíméletlenül kihasználták a mieink technikai hibáit, pontatlanságait, s a 20. percre ismét tetemes hátrányba kerültünk (13-8). A félidő utolsó tíz percére azért összeszedte magát Kiss Szilárd együttese, s bár nem játszott hibátlanul, Kindl és Lovász találataival az első harminc perc végén háromra csökkent a mieink hátránya (17-14).

Sokat érhet a véghajrá

A hatalmas rohanást, s ebből fakadóan nemcsak hullámzó játékot, de viszonylag sok gólt is hozott első félidőt követően valamivel megfontoltabban vetették magukat a küzdelembe a csapatok – de a játék képe mégsem változott túl sokat. A Gjerpen magabiztosan őrizte három-négygólos előnyét, de jobban elhúzni nem nagyon tudott. A képlet érvényes volt a mieinkre is: többször is minimálisra csökkentették hátrányukat Lovászék, de egyenlíteniük egyszer sem sikerült.
A félidő derekához érve ismét erősítettek a házigazdák, s gyors lerohanásokból szerzett góljaikkal az 52. percre ismét megléptek öt fával (29-24). Ekkor bizony nagyon össze kellett szednie magát csapatunknak ahhoz, hogy megtörje a hazai lendületet – szerencsére sikerült.
A véghajrára "bekeményítette" védelmét a Dunaferr, s nyolc percen keresztül már egyetlen gólt sem engedélyezett a hazaiaknak, miközben norvég oldalon négyszer rezzent a háló: Radulovics kétszer, Lovász és Kindl egyszer-egyszer iratkozott fel a gólszerzők listájára - egészen minimálisra csökkent a mieink hátránya. A mérkőzést így ugyan 29-28 arányban a Gjerpen nyerte, de a remek véghajrával elért minimális vereséggel továbbra is életben maradtak reményeink a továbbjutás kivívására.
De senki ne gondolja azt, hogy könnyű lesz: nem túlzás, kegyetlen találkozó vár jövő vasárnap délután a Dunaferr női kézilabdázóira. (És ránk is persze.) Ezzel együtt: győzni kell!

forrás:dferrhadball.com