Parádés kezdés

A tétnek, s az előzetes fogadkozásoknak megfelelően kezdte a mérkőzést a Dunaferr: Ferling találatával már az első támadásából megszerezte a vezetést, s bár Vérten azonnal egyenlített, a folytatásban a mieink akarata érvényesült. A vendégek nem bírtak a határozott dunaújvárosi védelemmel, miközben a mieink könnyedén lőhették góljaikat. Repülőrajtot vett a Dunaferr, Vincze két, Gáspár és Kindl egy-egy gólja után már négygólos hazai vezetést mutatott az eredményjelző (5-1).
A folytatásban már egyre többször találták meg a győriek is az utat a Dunaferr kapujáig, de hiába lőtt Görbicz és Lazer is gólt, Radulovics és Bulath találataival továbbra is tartotta magabiztos előnyét együttesünk (7-3). A Győr azonban nemcsak a támadásszervezésben, de a keménység terén is feltámadt: a 11. percben Radulovicsot ütötték ki a vendégek, így korán ki kellett állnia egyik kulcsemberünknek, s mire a helyére beálló Mehlmann felvette a játék ritmusát , tovább faragott hátrányából az ETO. A felzárkózás azonban ekkor még nem tartott sokáig, mert Mehlmann két bombája után ismét négygólos hazai vezetésnek örülhetett a sportcsarnok közönsége (9-5).

Szorosabb a kelleténél

Ekkor azonban nyitottabb védekezésre váltottak a vendégek, s egyre többször késztették hibára a mieinket, ráadásul előbb Vérten, Görbicz és Dokic is betalált Sirina kapujába, így a 20. percre ismét szoros volt a meccs (9-8).
A véghajrát azonban jobban bírta együttesünk: Mehlmann, Bulath és Vincze góljaival nemcsak tartotta biztos vezetését, de a félidő végére ismét visszaállította a korábbi, négygólos különbséget (15-11). De azt tudta mindenki: a Győr nem adja fel...
A második játékrész elején felváltva szerezték góljaikat a csapatok, majd öt perc elteltével Görbicz vette vállára a vendégeket, s egymás után lőtt két találatával megfelezte hátrányát a zöld-fehér gárda (19-17). Hatalmas küzdelem dúlt a pályán, a csapatok szó szerint megharcoltak minden egyes találatért, de hiába kapaszkodott tovább az ETO, Borbás és a véghajrára visszatérő Radulovics góljaival az 53. percre ismét három fával lógott meg a Dunaferr (24-21). Igaz viszont, hogy játékosainkon már látszottak a fáradtság első jelei - és ez sajnos intő jelnek bizonyult a véghajrá előtt.

Mennyből a padló

A hátralévő időben ugyanis hatalmasat változott a játék képe: Kiss Szilárd tanítványai rendre rossz megoldást választottak a vendégek kapuja előtt, s a hibákért hatalmas árat kellett fizetniük. Egymás után háromszor száguldhattak eladott labdával üresen a kapunkig a győriek, s mivel mindegyik ziccert gólra váltották, az 55. percre nemcsak elolvadt az előnyünk, hanem – a mérkőzés során először – már a vendégek álltak közelebb a sikerhez (24-25). Ugyan Mehlmann még egyenlített, de a Görbicz kilencedik találatára már nem tudtunk válaszolni: a véghajrában elkövetett rontásokért vereséggel kellett fizetnie kéziseinknek (25-26).
A kisiklás különösen annak tudatában fájdalmas, hogy ötvenöt percig a mieink álltak közelebb a sikerhez.
A rangadó legnagyobb tanulsága mindenesetre (számunkra) az, hogy ha egy gárda komolyan gondolja a bajnoki cím megszerzését, akkor egy pillanatig sem szabad kiengednie - mint azt csapatunk tette most, egyébként immár nem először az idei szezonban.