Idei utolsó bajnokijára készülődött ma este a Dunaferr NK nőikézilabda-csapata, mely a Debrecen együttesét fogadta a Dunaferr Sportcsarnokban. A tét hatalmas volt: a bronzérem forgott kockán, melyhez a mieinknek minimum egy döntetlent kellett elérni a Loki ellen.

Gólszegénység - fordulattal

Nem kezdte rosszul a mérkőzést Kiss Szilárd együttese, mely rögtön kivédekezte a debreceniek első két támadását, s Ferling duplájával pillanatok alatt kétfás előnyre tett szert (2-0). A folytatásban azonban mindkét csapat sokat hibázott, így a következő – sajnos debreceni – találatra egészen a 7. percig kellett várni.
Igaz, túl sokáig nem kellett szomorkodnunk, mert Radulovics azonnal válaszolt, így maradt a kétgólos különbség a két csapat között. A folytatásban inkább a védelmek tündököltek, hiszen a 14. percig csak elrontott támadásokat, kihagyott ziccereket láthattak a szurkolók, s hiába kért időt Bíró Imre, úgy tűnt, hogy a rövid pauza a mieinknek tett jót, mert a félidő derekán, Ferling harmadik gólja után már három góllal álltak jobban az újvárosi piros-fehérek (4-1).
A játékrész második felében viszont inkább a Debrecen akarata érvényesült: az ellenfél Orbán biztosan értékesített heteseivel megkezdte a felzárkózást, s a 18. percben ki is egyenlített (5-5). A mieinktől egyedül Ferlingnek ment igazán a góllövés, hiszen a csapat első kilenc góljából hatot ő szerzett, de mivel a vendégeknél Orbán mellett Latakaite is elkezdett "szórni" az ekkor bizony nem csillogó Sirinának, a 26. percben már debreceni előnyt mutatott az eredményjelző (9-10).
A véghajrá is a Lokinak sikerült jobban: a hajdúsági egység tagjai sokkal pontosabban fejezték be helyzeteit a sokszor bizonytalankodó Dunaferr-játékosoknál (a félidőben nyolc tiszta ziccert hibázott együttesünk), a szünethez érve érett a meglepetés (10-12).

Erőnek erejével

A második félidőben kapust cserélt Kiss Szilárd, s húzása be is vált, mert Hoffmann Kitti több bravúrt is bemutatva őrizte a mieink hálóját, miközben a túloldalon Radulovics vette hátára a csapatot, s a 36. percben már ismét mi álltunk jobban (13-12). Ezzel együtt továbbra is sok volt a hiba mindkét csapat játékában, s az már ekkor látszott, hogy aki a végjátékig kevesebbet ront, az nyerheti meg a meccset.
Úgy tűnt, hogy ez a Dunaferr lesz, mert a vendégeknél csak Szücs volt képes olykor-olykor betalálni a hazai kapuba, míg a mieink Ferling és Radulovics vezérletével őrizték a fórt, sőt, s a félidő derekára már négy góllal is megugrottak (18-14).
A folytatásban sokáig felváltva lőtték góljaikat a csapatok, így a véghajráig biztosan őrizte előnyét a Dunaferr, de az 50. perctől ismét egyre több hibával játszottak a mieink. Ezt pedig kegyetlenül kihasználta a Loki, s Szücs újabb találataival megfelezte hátrányát (21-19). Szerencsére Mehlmann a lehető legjobbkor találta meg lövőformáját, majd amikor egy perccel a vége előtt a szintén búcsúzó Bulath is megszerezte első találatát, már biztos volt, hogy a Dunaferr nyeri a meccset (24-21).
Bár az utolsó szó joga a Debrecené lett, a változatos, küzdelmes csatát, s ezzel a bajnoki bronzérmet a Dunaferr nyerte (24-22).

Búcsú edzőtől, játékostól

Nehéz szezon volt, nehéz záró fejezettel, nem véletlenül örültek rettenetesen a harmadik helynek is a csapat tagjai: számtalan balszerencsés vereség után ezt a sírból sikerült visszahozniuk, amivel bebizonyították, hogy nagyon tudnak küzdeni egymásért és a csapatért.
A mérkőzés - és a pacsizás, szurkolóköszöntés - végén került sor a bajnoki bronzérmek átadására, s a csapat vezetése, valamint a szurkolók kara is elbúcsúztatta Kiss Szilárd vezetőedzőt, aki hat évig volt a Dunaferr élén, Mátéfi Eszter edzőt, aki az ifjúsági csapattal dolgozik a jövőben, valamint a Bulath, Kindl, Mehlmann hármast, akik szintén sok-sok örömmel ajándékozták meg az elmúlt években a gárda drukkereit.
Legalább a vége szép volt - köszönjük, lányok!