Ugyan az elején még egy kicsit döcögött a szekér, de Ungureanu kapus remeklésének, valamint összeszedettebb támadójátékának köszönhetőn biztosan verte a Kiskunhalas csapatát is együttesünk ma este a sportcsarnokban.

Első hazai bajnokijára készülődött ma este csapatunk, mely este hattól a Kiskunhalas gárdáját látta vendégül a Dunaferr Sportcsarnokban. A Békéscsaba elleni fölényes diadalt követően nem is reménykedhettünk másban, mint hogy hazai pályán is nyer együttesünk – bár azzal is mindenki tisztában volt, hogy ez sokkal nehezebb lesz, mint a csabai kiruccanás.

Kis ijedtség

A nagy fogadkozás meg is látszott a mieink játékán, hiszen együttesünk remekül kezdte a találkozót, s pillanatok alatt meglépett három góllal a kissé ijedten kezdő halasi gárdától, köszönhetően elsősorban Őri, Vincze, valamint Laluska góljainak (4-1).
A folytatás azonban nagyon nem úgy alakult, ahogyan elképzeltük, mert a jó kezdés után rohamtempóban esett vissza a mieink teljesítménye: támadásaink pontatlanokká váltak, védekezésünk is meglehetősen lyukas volt. A piros-fehérek hibáit ráadásul kegyetlenül torolták a halasi lányok - alig négy perc alatt ötször is betaláltak a vendégek, nem kis meglepetésre a vezetést is átvették (4-6).

Paula segít

A félidő derekáig tartotta is kétfás előnyét Zsiga Gyula csapata, de szerencsére újra összeállt a mieink védekezése, ráadásul akadt egy parádés periódus, amikor Ungureanu kapusnak egészen egyszerűen nem lehetett gólt lőni. A mélyrepülést követő tíz percben hét gólt lőtt együttesünk és egyszer sem zörrent a mieink hálója – a 25. percre már-már megnyugtató előnyre tett szert csapatunk (13-8).
Időt is kért a vendégek mestere, de ezzel csak azt sikerült elérnie, hogy nem változott a két csapat közti különbség, így a szünetre maradt a magabiztos piros-fehér vezetés (16-11).

Gond nélkül

A második játékrészben aztán már nem is nagyon változott a játék képe: hiába küzdött remekül a halasi gárda, sok hiba csúszott a játékába, s bár a mieink sem nyújtottak tökéletes teljesítményt, nem csökkent a különbség az együttesek között. Köszönhetően továbbra is Ungureanu kapusnak, valamint Borbás Ritának, aki a második játékrész derekáig nem is adta át másnak a gólszerzés jogát (21-14).
Ekkor jött egy kisebb megtorpanás a mieink játékában, s a vendégek megint felkapaszkodtak négy találatra, de még mielőtt idegeskedni kezdtünk volna, Borbás mellé a többiek is bekapcsolódtak a gólgyártásba, s mikor Ungureanu kapus megszerezte idei második találatát is, Zsiga Gyula ismét kénytelen volt időt kérni (24-17).
De ezúttal sem tudott segíteni csapatán, mely a hátralévő időben csak akarásáért volt dicsérhető – ám mivel a Dunaferr továbbra is nagyon magabiztosan tartotta fölényes vezetését, nem lehetett kétséges a vendéglátók sikere. Végül Őri kilenc, valamint Borbás hét dugójának is köszönhetően 29-21 arányban nyerte a találkozót együttesünk – a látottak alapján teljesen megérdemelten.