A Debrecen és a Spartacus legyőzése után újabb győzelemre készülődött együttesünk, mely szombaton délután öt órától a Vasas együttesét fogadta hazai pályán. A fővárosiak alaposan megerősödtek a nyáron, ennek ellenére Kovács Péter vezetőedző egyértelmű győzelmet várt csapatától, igaz azt a Dunaferr mestere is elismerte, nem lesz egyszerű feladat a két bajnoki pont megszerzése.

Sovány előny

Nem is kezdte rosszul a meccset csapatunk, mert Őri és Pigniczki góljaival azonnal meglépett két góllal, igaz túl sokáig nem örülhettünk az előnynek, mert egy kihagyott ziccer és Őri kiállítása után zsinórban három találatot szereztek a vendégek, s az ötödik perc végére átvették a vezetést (2-3). Miután kiegészültünk, azonnal visszaállt a világ rendje, mert Borbás ellenállhatatlanul játszott, s Ferling, valamint Laluska is bevette Triffa kapuját, így újabb öt perc elteltével visszaállította kétfás előnyét a Dunaferr (6-4). Innentől kezdve tartotta vezetését csapatunk, de a félidő derekán időt kértek a vendégek, s Nagy Krisztina, valamint Tomori góljaival újra kiegyenlítettek (7-7).
Szerencsére nem sokáig volt "pontszerző helyen" a Vasas, mert újra összeállt a mieink védekezése, ráadásul Mocsai Lajos együttese több hibát is elkövetett támadásban, így Őri két büntetője, valamint Lovász gyönyörű ejtése után már háromgólos hazai előnyt mutatott az eredményjelző (10-7). Ezzel együtt nem nyugodhattunk meg, mert a mieink is egyre többet hibáztak a folytatásban, így a Vasas könnyű gólokat szerezve csökkentette ismét minimálisra hátrányát, s bár a félidő véghajrájában úgy tűnt, hogy akár négy góllal is meglóghat együttesünk, Lovász ziccert hibázott, míg a túloldalon Nagy Krisztina nem tette meg ezt a szívességet, így a szünetre 13-11-es újvárosi vezetéssel vonulhattak a csapatok.

Rémálom a folytatás

A második harminc percet viszont pocsékul kezdték a mieink, hiszen Őri újabb kétperces kiállítását ismét három góllal torolták meg a vendégek, s akárcsak az első játékrész elején, ezúttal is átvették a vezetést (13-14). Sajnos a folytatás sem úgy alakult, mint a térfélcsere előtt, hiszen hiába küzdött, ment előre csapatunk, előbb Nagy Kriszta, majd Tomori vette vállára a Vasast, ráadásul Triffa is remekül védett a vendégek kapujában, így a vendégek tartani tudták minimális vezetésüket. Sőt a félidő derekához érve tovább növelte előnyét a Mocsai-csapat, de hiába sikerült újra és újra egyenlíteni, elég volt egy-két apróbb hiba, s a vendégek ismét elhúztak két találattal (21-23).

Pont a sírból

A véghajrá azonban rettenetesen izgalmasan alakult. Az ötvennyolcadik percben ugyan még egyenlőt mutatott az eredményjelző, de Tomori kilencedik és tizedik találata után ismét elhúzott két fával a Vasas, s mivel ekkor már alig valamivel több, mint egy perc volt hátra a találkozóból, úgy tűnt, hogy elveszíti a találkozót csapatunk (25-27). Őri bravúros gólja után időt kért Mocsai Lajos, de a rövid szünet alatt összekapták magukat a mieink is, s sikerült kivédekezni a vendégek támadását. Tizennégy másodperccel a végső dudaszó előtt Kovács Péter kérte ki idejét, hogy kitaláljon még egy figurát arra, hogy legalább az egyik pontot sikerüljön itthon tartani. Úgy tűnt azonban, hogy a vendégeknek sikerül megakasztani a mieink támadását, de két másodperccel a mérkőzés vége előtt szabaddobáshoz jutottunk, melyet Mörtel kíméletlenül vágott be a bal felső sarokba, így végül döntetlennel ért véget a találkozó (27-27).
Ami, ha azt tekintjük, hogy a mérkőzés előtt egyértelmű győzelemben bíztunk, bizony csalódás, de ha eszünkbe jut, hogy az utolsó pillanatban szerzett góllal sikerült döntetlenre menteni a mérkőzést, akkor siker. Hogy örüljünk az egy pontnak, vagy szomorkodjunk az elszalasztott győzelmi lehetőségért, azt mindenki döntse el saját maga.