Igazi rangadóra volt kilátás ma este a sportcsarnokban: együttesünk a nagy rivális Ferencváros csapatát fogadta egy olyan mérkőzésen, amely mindkét gárda számára létfontosságú volt.

Csodás kezdés

A mieink feledtetni akarták a közelmúlt kisiklásait, míg a zöld-fehérek hibátlan mérlegük megőrzésére törekedtek – így rendkívül izgalmas találkozó várt a sportcsarnokot színültig megtöltő drukkerhadra. Egy árnyalatnyival a vendégek kezdték jobban a találkozót, hiszen már az első támadásukból megszerezték a vezetést, de hiába egyenlített Mörtel, Uhrakova büntetőjét követően újra fővárosi előnyt mutatott az eredményjelző (1-2).
Ekkor még nem gondoltuk, hogy a mérkőzésen utoljára, hiszen amit a folytatásban műveltek Kovács Péter tanítványai, arra a szuper jelző a minimum: Sirina remekül védett a mieink kapujában, Mörtel káprázatos gólokkal tépázta meg a vendégek edzőjének, Németh Andrásnak idegeit. A 10. perchez érve már az időkérést választotta a Fradi mestere – okkal, hiszen együttese ötgólos hátrányból várhatta a folytatást (7-2).
Ez azonban csak arra volt elég, hogy a vendégek tartani tudják a két gárda közti különbséget – a 20. perchez érve csupa mosolygós arcot láthattunk a nézőtér dunaferres oldalán (11-6).

Megtorpanás

Hogy aztán a mosoly percek alatt izgalomba csapjon át: elég volt, hogy támadásban elkövettünk pár apróbb-nagyobb hibát – könyörtelenül kihasználták a megingást a zöld-fehérek. Négy perc alatt felzárkóztak két találatra, s amikor Tóth Tímea is belőtte első gólját, újra teljes joggal reménykedhetett a Fradi-tábor – villámgyorsan minimálisra olvadt ugyanis a biztosnak gondolt Dunaferr-fór (13-12).
A véghajrá azonban újra a mieinké volt: Vincze és Borbás is fontos gólt lőtt, hiába szépített Németh Helga, a szünetre a mieink vonulhattak kétgólos előnnyel (15-13).

Hullámokon

A második harminc percet is a vendégek kezdték góllal, s bár Mörtel hetedik és nyolcadik találata után ismét hárommal mentünk, egy pillanatig sem nyugodhattunk meg: a Ferencváros előbb szimpla, majd kettős előnybe került, s újra közel furakodott az egyenlítéshez (17-16). Ahogy azonban kiegészültünk, Borbás, Gáspár és Lovász is gyors indításból szerzett gólt, így Németh András ismét kénytelen volt időt újra kérni, hogy rendbe szedje csapata támadójátékát (20-16).
Innentől kezdve meglehetősen érdekesen alakult az állás: előbb a vendégek zártak föl két gólra, majd a mieink vágtattak el ismét négy fával, aztán újra visszakapaszkodott a Fradi – valóságos hullámvasúton érezhette magát az ember, annyira lüktetett a játék (22-20).

Szívszorító végjáték

A folytatás azonban szerencsére úgy alakult, ahogyan azt a hazai szurkolók várták, remélték. Ismét összeállt a mieink védekezése, így egyre több hibába kergettük a vendégek játékosait, akik ha olykor el is jutottak a dunaújvárosi kapuig, még mindig ott volt Sirina, aki legszebb napjaira emlékeztetve hárította a fővárosi próbálkozásokat.
Saját "lerohanásos" játékával leptük meg a Fradit: miközben ők szenvedtek a mieink hatosa előtt, mi Vincze, Ferling, Pigniczki és Gáspár álomgóljaival újra megúsztunk: nyolc perccel a találkozó vége előtt már úgy tűnt, hogy zsebben a két pont (27-21).
A Fradi azonban nem adta fel a harcot, s az utolsó hét percet még így is sikerült izgalmassá tennie. Igaz, ehhez kellettek a mieink is, akik egy kicsit visszaestek támadásban, s a eladott, pontatlanul előtt labdákból könnyű gólokhoz segítették a zöld-fehéreket, akik éltek is a lehetőséggel, s egy perccel a mérkőzés vége előtt két gólra felzárkóztak (28-26).
A véghajrában azonban a találkozó legjobbjai, Sirina és Mörtel biztosították be a győzelmet, miután utóbbi bevágta tizenegyedik gólját, míg a mérkőzés nagy részében remeklő Sirina hárította Tóth lövését, s ekkor már biztos volt, hogy a meccset a mieink nyerik. Az utolsó pillanatban dobott Ferling-gól már csak hab volt a tortán: együttesünk teljesen megérdemelten nyerte a forduló rangadóját – végig jobban játszott ellenfelénél, s megérdemelten fosztotta meg a fővárosiakat idei veretlenségüktől (30-26).