Magabiztos győzelem reményében fogadta ma kora este az újonc Makó gárdáját csapatunk, melynek a hódmezővásárhelyi vereség miatt szurkolóival és önmagával szemben is volt törlesztenivalója.

Még sok a hiba

Bár már hosszú idő eltelt együttesünk vásárhelyi veresége óta, bizony az első játékrészben - boksznyelven szólva - még benne volt az ütés csapatunkban. Ez elsősorban a támadásokon látszott, melyekbe bizony meglehetősen sok hiba csúszott az első harminc percben. A tizenkettedik minutumig ugyanis még a vendégek álltak jobban egy góllal, köszönhetően elsősorban annak, hogy a mieink ekkor még nem nagyon találták a makói kapuhoz vezető utat (3-4). A félidő derekához érve szerencsére a jó védekezés kihúzta együttesünket a gödörből, mert a megszerzett labdákból egymás után négy gólt is sikerült szerezni, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy azonnal időt kért a vendégek szakvezetője (7-4).
A rövid pauza jót is tett a makói gárdának, mely továbbra is lassította a játékot, s a félidő véghajrájáig tartotta is a lépést a sok hibával játszó piros-fehérekkel, így öt perccel a játékrész vége előtt még mindig csak két gól volt a mieink előnye (10-8). A véghajrára azonban összekapta magát a csapat, hiszen Hoffmann Kitti lehúzta a rolót, míg Lovász és Gáspár is gyors indításból ért el gólokat, így a szünetre már megnyugtató előnnyel vonulhattak Kovács Péter tanítványai (13-8).

Ahogy kell

Nem tudni, hogy mi hangzott el a félidőben, de a második játékrészt végre úgy kezdte együttesünk, ahogy azt elvárták tőle szurkolói. Ferling, Nagy Ivett és Lovász révén négy perc alatt négy gólt lőttünk, s ekkor már érezni lehetett, hogy innentől kezdve már csak győzelmünk mértéke lehet a kérdéses. Lovász ötödik gólja után már megvolt a "tíz közte" (19-9), s mivel támadásban és védekezésben is remekelt együttesünk, folyamatosan nőtt a két gárda közti különbség. Hoffmann Kitti ráadásul parádézott a kapuban, így a vendégek sokáig csak büntetőből voltak képesek bevenni az újvárosi kaput (27-12).
A meccs véghajrájához érve már csak az lehetett a kérdéses, hogy sikerül-e húszon belül maradnia az egyre inkább elfáradó vendégcsapatnak. Bár együttesünk mindent megtett azért, hogy ez ne jöjjön össze Berzsenyi Mária csapatának, a vendégek végül "megúszták" tizenkilenccel (35-16), de Ferlingék második félidei játékára már nem lehetett panasz. Külön öröm, hogy minden mezőnyjátékosunk feliratkozott végül a gólszerzők közé, s az sem mellékes, hogy sikerült tizenhat kapott góllal hozni a meccset, mely a csapat védelmét és kapusteljesítményét is dicséri.