Igazi rangadó várt ma este együttesünkre, mely este hat órától Debrecenben lépett pályára. A tét hatalmas volt, hiszen mindenki tudta: egy esetleges győzelemmel komoly előnybe kerül csapatunk a harmadik helyért folyó harcban, de a hazaiak is nagyon fogadkoztak, hogy visszavágnak a tavalyi rájátszásban elszenvedett hazai vereségért.

Álomkezdés

A meccsre hangolódás a jelek szerint a mieinknek sikerült jobban, akik alaposan meglepték ellenfelüket az első percekben. Csapatunk már az első hazai támadást megakasztotta, s Gáspár, valamint Mörtel góljaival gyorsan meglépett két góllal. Bár a házigazdák gyorsan szépítettek, a folytatás egyértelműen a mieinkről szólt: Kovács Péter együttese remekül védekezve állta útját a debreceni rohamoknak, míg támadásban Őri, Ferling, Mörtel és Lovász vágott be egy-egy dugót Vorozscova kapujába, s Bíró Imrének már a 8. percben időt kellett kérnie, hogy rendbe szedje csapatát – de akkor már öt góllal "megúszott" a Dunaferr (1-6).
A rövid pauza sem nagyon segített a hazaiakon, s bár a félidő derekára egy-két újvárosi hibának köszönhetően felzárkóztak négy találatra (4-8), az ideiglenes megingáson hamar túllépett csapatunk, s a remekül védő Sirina, valamint a gólerősen játszó Mörtel és a csereként beálló Vincze góljaival ismét alaposan elhúztak vetélytársuktól (5-11).
Bár a félidő véghajrájában már hét gól is volt a mieink előnye, senki sem volt igazán szomorú a dunaújvárosi drukkerek között azért, hogy ebből egyet ledolgoztak a hazaiak: a félidőben így is a vártnál jobban szaladt a szekér – hat góllal, 9-15-re vezetett csapatunk!

Feltámad a Loki

A második harminc percet is góllal kezdte együttesünk, de ekkor semmi sem utalt még arra, hogy a folytatásban gyakorlatilag szerepet cserélnek a csapatok. A hazaiak kapujába Király állt, aki egymás után több dunaújvárosi lövést is hárított, ráadásul a mieink egyre több ziccert is hibáztak, így ahelyett, hogy tartani tudták volna előnyüket, rohamosan csökkenni kezdett a két gárda közti különbség. Ötpercnyi játék után már csak négy gól volt az előnyünk, míg a 40. percre már három fára zárkózott fel a remekül küzdő Debrecen (14-17).
Ebben az időszakban a mieink támadójátéka akadozott igazán, de védelemben is elkövettünk pár hibát – bizony jól jöttek Vincze és Mörtel fontos találatai, hiszen a megingások ellenére így is tartani tudtuk immár "soványka" vezetésünket (18-20).
Tizenhárom perccel a találkozó vége előtt időt kért Kovács Péter, de hiába próbálta nyugtatni tanítványait, a folytatásban ismét a Debrecen villogott – a szurkerek hada valósággal lázba hozta a hazai kedvenceket. Az egyre inkább fáradó Dunaferr elsősorban támadásban hibázott sokat, ráadásul a csereként beálló Hoffmann eszén is gyakran túljártak a debreceni lövők, így amikor már csak öt perc volt hátra a találkozóból, Madai találatával a mérkőzésen először kiegyenlített a Loki (21-21).

Micsoda végjáték!

A véghajrában viszont szerencsére nem remegett meg a mieink keze, újra vezetéshez jutott a Dunaferr, s innentől már csak azért kellett izgulnunk, nehogy fordítson a Debrecen. Borbás, Lovász és Laluska góljaival tartották egygólos előnyüket, majd az utolsó percben, mikor a legjobban kellett, a lányok kihasználták a hazaiak technikai hibáját, s Ferling hetesével gyakorlatilag eldöntötték a találkozót – végül két góllal, 25-23 arányban hódította el a rangadó fontos pontjait csapatunk.
Bár együttesünk játéka a második félidőben visszaesett, az első harminc percben nyújtott teljesítményével sikerült megalapoznia a rendkívül fontos sikert, igaz, a mérkőzés utolsó tíz percében a dunaújvárosi szurkolókat (és persze minket) kerülgető idegbajról szívesen lemondtunk volna.
A lényeg azonban a győzelem, hiszen ezzel együttesünk hatalmas lépést tett az alapszakasz harmadik helyének megszerzése felé.